Gyerekkorom egyik maradandó emléke volt az az a zenélő-forgó gondola, amit egy ismerőseink hoztak maguknak Velencéből.
A hetvenes évek elején számomra ez jelentette a nagyvilágot, ha náluk voltunk édesanyámmal, mindig megforgattam, hallgattam... és Velence után vágyakoztam.
Aztán azóta legalább tízszer jártam ott, a legkedvesebb úticél számomra is, és a családomnak is.
És idén újra kezembe került egy ilyen darab.
Aki megkeresett, elmondta, hogy ő ezt gyerekkorában kapta a szüleitől, és szeretné, ha újra működne.
A kis darab nagyon leromlott állapotban volt, de szerencsére a zeneszerkezete, ha akadozva is, de működött. Ezt meg kellett tisztítani, de magát az egész darabot fel kellett újítani. A régi, műgyantából, műanyagból készült alkatrészek töröttek voltak, a kis bábuk leestek, de a legnagyobb baj a zenedoboz talpával volt: az eredeti talp eltörött, kicsorbult, a zeneszerkezet tengelyét nem volt mihez rögzíteni.
Teljesen új talpat kellett készíteni, és ahhoz olyan tengelyt, ami nem csak illeszkedik bele, de alkalmas arra is, hogy egyben a rugó felhúzókulcsa legyen.
Néha meglepő dolgokat csinál az ember: a talpnak egy stoppoló fagomba fejét alakítottam át, amit többszöri próbálkozással sikerült olyan színűre lefestenem, hogy nem csak illeszkedik a vörösesbarna gondolához, de olyan, mintha eredetileg is annak a talpa lett volna.
Ezek után már a tengely elkészítése és a gondola teljes megtisztítása gyerekjáték volt.
A kis gondola újjávarázsolva zenél, forog... és közben a velencei lagúnák járnak az ember fejében...
A kis gondola működés közben itt tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=h-T1w-LPbCw
Ha valami jobban érdekel vagy segítségre van szükséged:
http://zeneautomata.uw.hu
http://verklis.uw.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése